Második nap

Éjszaka Főnix, a ventilátorszörny háromszor ébresztett azzal, hogy neki bizony nagy mennyiségű hideg levegőt kell a lakásba juttatnia, de azonnal. Hajnali fél 1-kor már kezdett kicsit idegesíteni a dögje, meg hát kómás is voltam, így sikerült elidőznie az ujjamnak a kikapcsoló gombon. Láss csodát a hosszabban tartó behatás eredményeképpen kialudtak a fények a kijelzőn, és azóta Főnix a legkezesebb háziállat, akit ismerek.

16 óra alvás után már idejét láttam felkelni. Na nem azért, mert nem tudtam volna még a másik oldalamra fordulva durmolni egyet, hanem azért mert kezdtem éhes lenni. Még szerencse, hogy előző nap gondoltam erre a lehetőségre is, így csak a hűtőt és a mikrót kellett meglátogatnom ahhoz, hogy jóllakjak életem második bento dobozából.



Ez nagyrészt európai ízlelőbimbóval is felismerhető beltartalommal bírt. Jó kis rántott csirkemell, alatta paradicsomos makaróni az elmaradhatatlan rizs kíséretében. A doboz bal alsó sarkában savanyúság található, de nem a megszokott pácolt gyömbér, hanem valami számomra ismeretlen, de kellemes zöldség. Ami még feltűnt, az a fura sárga színű, barna pöttyökkel díszített szósz, ami a csirkén kígyózik. Ez már a boltban is gondolkodóba ejtett és hezitálásra késztetett, de szerencsére nem tántorított el. Gondoltam majd lekaparom. Nem kellett megtennem, ugyanis nem volt más, mint igazi átütő ízű mustár, amiben durvára őrölt mustármag darabkák fokozták a gasztronómia élményt.

Ebéd után nekivágtam a városnak. Három célom volt: egyrészt körülnézni egy kicsit, másrészt vacsorát szerezni, harmadrészt 100 V AC -> 12 V DC adaptert venni az otthonról hozott kölcsön wifi routerhez.

Azt hiszem az első két célt nem igazán kell magyarázni. Bár ismerek olyat is, akinek az "idegen ország idegen városában lakni" és "szabadidőmben nem a szobában ülni" fogalmak között az egyetlen ok-okozati összefüggés akkor jön létre, ha nem önmagára alkalmazza a fenti állításokat. Ellenben biztos vagyok benne, hogy még neki is világos a szupermarket és a jóllakottság közötti összefüggés.

A harmadik cél is egészen prózai. Én, mint rendes kocka, sehová nem megyek úgy, hogy ne tudnám lesz-e ott internet, és ha igen, hogy tehetem annak használatát még kényelmesebbé. Ezért is kértem kölcsön még indulás előtt egy wifi routert az egyik kollégától. Ezúton is hálás köszönet érte. Igen ám, de azt is tudni kell, hogy japánban a hálózati feszültség 100 Volt amit nem minden elektronikai eszköz visel jól. Még ezzel is tisztában voltam indulás előtt és minden kütyümet ellenőriztem, hogy támogatja-e a japán meghajtást. Természetesen az egyetlen ami nem, az a kölcsön kapott wifi router adaptere. Szerintetek melyik volt az egyetlen eszköz, amit nem néztem meg? Hát persze.

Így aztán bízva a jószerencsében és a PC Depot nagyszerű "The computer superstore" szlogenjében elindultam adaptert venni, hogy majd útközben teljesítem a másik két célom is.

Erre vezetett az utam:


Az első dolog, ami aznap elkapta a tekintetem, egy teljesen hétköznapi, egyszerű csatornafedél volt az apartmanom melletti keresztutcában. Persze ezt, mint sok minden mást is, úgy kell érteni, hogy itt Japánban teljesen hétköznapi. Ha otthon ilyet helyezne ki az önkormányzat, gyanítom másnapra vagy lába kelne, vagy tele lenne kutyabéltermékkel. Ezzel szemben az utcák Japánban nagyon tiszták, még annak ellenére is, hogy én a helyi Főkefe munkatársaival egyszer sem találkoztam. Kutyát ugyan már láttam - és gyanítom azok itt is ugyan úgy működnek mint otthon - de kutyagumit még egyet sem.






Ez itt az utca ahol lakom, és a kereszteződés ami összeköti azt Japán többi részével. Figyelem a képen a magyar ember számára a nyugalom megzavarására alkalmas képi elem található. Mégpedig egy rendőr. (Tessék kattintani a nagyobb képért.) Amellett, hogy a rendőr önmagában is zavaró lehet, itt azért ennél többről van szó. A kereszteződés elektromos forgalomirányítási rendszerrel van felszerelve - értsd van lámpa -, ennek ellenére a rendőr kedves, narancssárga botjával még külön irányítja is a forgalmat. Sőt, ha kell rászól a gyalogosra, hogy ugyan legyen kedves ne kenesse szét magát a reggeli busszal, mert sokáig tart letakarítani azokat a gyönyörű csatornafedeleket.



Japánban jól megfér egymás mellett a kicsi és a nagy. A szűk utcák fölé, mint védőbástya tornyosul Japán legmagasabb lakóépülete, a Yokohama Landmark Tower.


Szűk és színes.



Tipikus utcakép biciklivel, cégtáblákkal és kocka Suzukival. Autóban a két végletet látni a városban. Vagy gyönyörű és gyors autócsodákban ülnek, vagy a mindent a praktikusság oltárán feláldozott dobozautókban.



A kisebb, csupán 15 - 30 emeletes épületek eltörpülnek a Landmark Tower nem szerény 70 lakóemeletnyi magassága mellett.



Sakuragicho metró és vasútállomás szinte kong az ürességtől ezen a hétfő délutánon. Az ok ugyanaz, amiért én ezt le tudtam fotózni, mégpedig, hogy állami ünnep, a felnőtté válás ünnepe van. Minden január második hétfőjén a japánok megünneplik az abban az évben a huszadik évüket betöltő fiatalokat, ugyanis Japánban  ekkortól számítanak nagykorúnak. Nagyon összecseng ez az ünnep a Japán gondolkodással. Nem a múlton merengenek el, hanem a jövőbe tekintenek. Nem azon rágódnak, hogy valaki egyszer okkal, vagy ok nélkül szó szerint szénné bombázta két nagyvárosukat, hanem arra fókuszálják a figyelmüket, hogy a ma húszéves fiatalnak milyen lehetőséget tudnak a kezébe adni, hogy egy jobb életet élhessen. Lenne mit tanulni tőlük.



A Japán elegancia és tökéletességre törekvés jó példája.





A felkelő nap országában is lenyugszik a nap, méghozzá az évszakhoz képest is egészen korán.



A térkép azt a helyet mutatja, ahol katasztrófa esetén gyülekezni kell az adott területen tartózkodóknak. Ilyen táblák mindenütt vannak a városban. Nekem majd az apartmanhoz közeli általános iskolába küldjétek a kolbászos zsemlét, ha esetleg beütne valami kellemetlenebb esemény.



Amikor először megláttam ezt a három toronyházat, egyből az jutott eszembe, hogy ha tennék egy sámlit a bal oldali épület mellé, akkor egyenesen felsétálhatnék a mennyekbe, mintha csak egy lépcsőházban lennék.




Hazafelé boltoztam egy jót, és megleptem magam egy kis csokis keksszel is. Az íze mint a hazaié.

A PC Depot nem nyűgözött le. Nem volt nagyobb, mint egy otthoni szupermarket és persze 12 Voltos adapterük sem volt. Igazából semmilyen adapterük nem volt, csak laptophoz való töltőjük, de azok mind fura dugókkal rendelkeztek és egyik sem éppen 12 Voltot szolgáltatott. Ha már ott jártam, gondoltam megnézem mennyibe is kerülne, ha nem adaptert vennék, hanem egy wifi routert, ahhoz úgyis adnak mindent, ami a kábel nélküli élményhez kell. Alant látható a nézelődésem eredménye. (Nem, nem vettem szemüveget, az csak a méretarány miatt szerepel a képen.)



Szóval a képen a fehér alig két egymás mellé tett gyufásdoboz méretű kütyü egy teljesértékű 802.11 b/g/n (n!) wifi router, aminek a vékonyítását szerintem csak az gátolja, hogy az ethernet kábel csatlakozójának adott a magassága. A másik nagyszerű találmány, hogy a tápellátást szabványos mini- illetve mikro-usbről oldották meg, így akármelyik értelmes okostelefon töltőjéről üzemeltethető. Természetesen adtak hozzá adaptert, így most van egy japán fali csatlakozóval ellátott töltő is a telefonomhoz. Nem hinnétek, de ez volt a legolcsóbb router a boltban, 3470 Jenért már hozzám is vágták. Egy hátránya van, hogy a szoftvere csak japán nyelvű, így kicsit kísérletezni kellett a beállításokkal, de ilyen apróságok nem tántoríthatnak el egy vérbeli kockát.