Kamakura, ahol Buddha is jól érzi magát

Vasárnap Kamakura volt a célpont. Két okból is el akartunk látogatni a településre: egyrészt itt található Japán egyik legnagyobb Buddha szobra, másrészt a város homokos tengerparttal is rendelkezik. Mint bárhová máshová Japánban, ide is vonattal érkeztünk. A városon belül a vasútvonal villamossá szelídül, amely komótosan zötyög a szűken a házak közé ékelődött pályán.



Szerencsére az idő nekünk kedvezett. Tiszta volt az ég, sütött a nap és csak enyhe szellő lengedezett. Ebben a ragyogó időben másztunk fel a dombra az első sintoista templomhoz, amit Tsurugaoka Hachiman-gu-nek hívnak.


A bejáratnál mindenki kezet moshatott, hogy aztán tisztán haladhasson tovább az érdekes látnivalók felé.




A templomkertben éppen két raklapnyi nyílvesszőt égettek el, mintha mi sem lenne természetesebb. Otthon aztán kiderítettem, hogy rituális lomtalanítás zajlott. A nyílvessző az ördög és a rossz szerencse elleni harc jelképe, és mint olyat minden évben elégetik a tavalyit, hogy aztán újat készítsenek.


A háttérben fura dobozok sorakoztak egy nagy polcon. Mint később kiderült ezek szaké hordók, amiknek a beltartalmát a rituális megtisztuláshoz használják.



A főépülethez vezető kellemes kis lépcsőt két kőszörny őrizte.







Az aznap látott többi templom nem sokban különbözött az elsőtől.



Ebéd után megmásztuk a másik dombot, hogy láthassuk a nagy Buddhát, Kamakura Daibutsu-t. Sétánk során megcsodálhattuk a természetet, ami fittyet hányva a naptárra már tavaszi módban üzemelt. Láttunk többek között kitermelés alatt lévő bambuszerdőt és sárgálló terméstől rogyadozó citrust is.




Buddha bronzszobra a maga szerény 13 méteres magasságával már több mint 750 éve ül a domb tetején. Eredetileg egy templom is volt köré építve, de azt hamar lerombolta egy földrengés, és azóta a szabad ég alatt tölti napjait.




Másik érdekessége, hogy belül üreges, így alig 125 tonnát nyom. 60 Forint értékű Jenért cserébe be is mentünk a belsejébe ahol, azon kívül, hogy meggyőződhettünk róla, hogy tényleg üreges, nem volt semmi látnivaló. 
Nagy szoborhoz nagy papucs is dukált.


Következhetett a nap másik látványossága, a homokos tengerpart.  





Január ellenére a vízben élénk sporttevékenység zajlott.


A szörfösöket pedig sasmadár figyelte a magasból.
Miután én is otthagytam a lábnyomom a nedves homokban, jött az este és hazavonatoztunk.  


Mivel már minden kedves olvasó perfektül fordít Japánról, így most ezt a páratlan tudást felhasználva mindenki megtanulhatja a tenyérjóslás mágikus praktikáit, ahogy azok meg voltak írva a bazársor egyik üzletének falán.