Már meg sem lepődtünk azon, hogy a városban itt is szabadon kószáltak az őzek, ellenben a természet sokkolóan szépsége magával ragadott. Az ember elkezdi megérteni az idő fogalmát miközben a mohával borított faragott kőlámpásokkal szegélyezett erdei úton sétál az öreg fák és fiatal őzek között. Az időjárás is átszellemülten váltogatta hozzáállását a hétfői naphoz. Egyik pillanatban esett az apró szemű hó, tíz perccel később ragyogóan sütött a nap, majd megint hóesés, de végül szerencsére a napsütésnél állapodott meg kaotikus útitársunk.
A narai utolsó állomás, és a nagyjából 10 kilométeres sétánk vége a Todai-ji templom volt, ami a világ legnagyobb faszerkezetes épülete. Nem véletlenül nagy, el kell férnie benne Japán legnagyobb bronz Buddha szobrának.
Innét Osaka felé vettük az irány, hogy megtekintsük a világ egyik legnagyobb akváriumát, ahol közel tizenegyezer tonna vizet és lakóit csodálhatja meg a látogató.
Odabenn összebarátkoztam az egyik delfinnel. Vagy egy percig játszottunk utánozós játékot. Én kinyitottam a számat ő is kinyitotta, én becsuktam ő is becsukta. Nagyon élvezte, csak aztán magához ragadta a kezdeményezést, és gondolta színt visz a játékba azzal, hogy most már nem csak tátogunk, hanem forgunk a vízszintes tengelyünk körül is. Érthető okokból én ezt a mutatványt nem tudtam utánozni, így delfin barátom kissé sértődötten távozott az üvegtől.
A Nap is elfáradt mire végeztünk az akváriummal, így az Osakai kikötőben megcsodálhattuk a naplementét.
Mielőtt hazavonatoztunk volna Kyotoba még felliftezünk Osaka tetejére, hogy egy hosszabb pillantást vessünk az éjszakai városra.
No comments:
Post a Comment